Az év eleje hagyományosan a „nagy elhatározások” időszaka. Januárban sokan döntenek úgy, hogy diétába kezdenek, életmódot váltanak, leadják a felesleges kilókat. A kezdeti lelkesedés azonban gyakran néhány hét alatt alábbhagy, és a fogyás megtorpan – vagy teljesen megszűnik.
Fontos kimondani: ez nem feltétlenül az akaraterő hiánya. A jelenségnek jól ismert élettani és hormonális okai vannak.
Sok januári diéta közös jellemzője a drasztikus kalóriamegvonás. A szervezet azonban nem „diétaként”, hanem veszélyhelyzetként érzékeli ezt.
A hirtelen energiacsökkentés hatására:
Ez egy evolúciós védekező mechanizmus: a test a túlélést helyezi előtérbe, nem a fogyást. Emiatt történhet meg az, hogy a diéta eleinte működik, majd egyre nehezebb betartani, miközben a mérleg alig mozdul.
A testsúlyszabályozás egy összetett, finoman hangolt rendszer eredménye. Ebben kulcsszerepet játszanak a hormonok:
Ha ezek a folyamatok kibillenek az egyensúlyból, a fogyás jelentősen megnehezülhet, még akkor is, ha valaki „mindent jól csinál”. Ezért nem igazságos és nem is szakmailag helyes azt mondani, hogy „csak kevesebbet kellene enni”.
Bizonyos jelek arra utalhatnak, hogy a fogyás akadálya nem pusztán életmódbeli:
Ezek hátterében gyakran anyagcsere- vagy hormonális eltérések állnak, amelyek felismerése és kezelése orvosi megközelítést igényel.
A modern orvoslásban léteznek olyan, orvosi felügyelet mellett alkalmazott készítmények, amelyek nem csodaszerként, hanem támogató eszközként működnek.
Hatásmechanizmusuk több ponton segítheti a folyamatot:
A hangsúly azon van, hogy ezek a készítmények a szervezet működésével együtt dolgoznak, nem ellene. Alkalmazásuk mindig egyéni állapotfelméréshez és szakmai döntéshez kötött, és életmódbeli változtatásokkal együtt értelmezhető.
A januári fogyókúrák gyakori kudarca nem a gyengeség jele. Sok esetben a szervezet természetes védekező reakciói, valamint hormonális és anyagcsere-folyamatok állnak a háttérben.
A tartós testsúlycsökkenés kulcsa nem az önsanyargatás, hanem az okok megértése. Az orvosi szemlélet célja nem az ítélkezés, hanem annak feltárása, hogy mi zajlik a szervezetben, és hogyan lehet azt biztonságosan, fenntartható módon támogatni.
Ez a megközelítés segíthet abban, hogy a fogyás ne állandó küzdelem legyen, hanem egy együttműködés a testünkkel.
