Csecsemőknél leggyakrabban a veleszületett köldöksérv, bőrön látható kis járatok (sipolyok), bőrfüggelékek, rövid nyelvfék, kisebb gyermekeknél a hasfal gyengeségéből adódó lágyéksérv, kisfiúknál a fitymával vagy a herékkel kapcsolatos problémák miatt fordulnak a szülők gyermeksebészhez.
A Da Vinci Magánklinikán a gyakori gyermeksebészeti, urológiai és plasztikai sebészeti kórképek (fitymaszűkület, fitymaletapadás, hereleszállási zavarok stb.) diagnosztizálásával és kezelésével is foglalkozunk. Vezető szakorvosaink a terület elismert specialistái, akik gondoskodnak arról, hogy a kezelés cseppet sem legyen félelmetes a kis betegek számára.
Gyermeksebészeti szakrendelésünkön elsősorban az olyan gyakran előforduló problémákkal foglalkozunk, mint amilyen a köldök- és lágyéksérv, a fitymaszűkület, a túl rövid nyelvfék, vízsérv, rejtett heréjűség, valamint anyajegyek és szemölcsök sebészeti úton való eltávolításának szükségessége.
Azonban számos más, a gyermeken észrevett apróbb vagy nagyobb elváltozás (csomó, bőrnövedék) adhat okot arra, hogy a szakorvos segítségét kérjük.
Klinikánkon a gyermeksebészeti konzultáció során lehetőséget biztosítunk kisebb beavatkozások elvégzésére is, az észlelt elváltozás figyelemmel kísérésére, illetve arra, hogy szükség esetén a szülők a gyermeksebésszel közösen döntsenek a további műtéti beavatkozásról.
Fitymaszűkületről akkor beszélünk, ha a fityma bőre a makkról nem húzható vissza. Mivel a valódi szűkület csak műtéttel gyógyítható, ettől el kell különíteni az egyszerű letapadást, amely pelenkás korban még normális és később magától vagy segítséggel oldódó, de műtétet semmiképpen sem igénylő jelenség. A fitymaszűkület okai között legtöbbször erőltetett korai hátrahúzás miatti sérülés hegesedés, gyakori gyulladás vagy más bőrbetegség szerepelnek. Kezelés nélkül az alábbi következményekre lehet számítani: gennyes fitymazsák gyulladás, húgyúti fertőzés, nehezített vizeletürítés, erőltetett hátrahúzásnál a fityma makk mögé szorulása, fájdalmas merevedés, pszichés zavarok.
A kezelés célja és a műtéti javallat:
A kezelés célja lehetővé tenni a fityma makk mögé húzását. A műtét minden esetben javasolt, amikor a fityma mozgása más úton (pl. helyi szteroidos kenőcs) nem tehető szabaddá a pelenkáskort követően. A műtét a fitymabőr eltávolításából (körülmetélés) áll, mely lehet teljes, vagy a helyzettől függően esetleg szorítkozhat csak a szűkületre. Bizonyos esetekben lehet lehetőség a heges szűkület plasztikai megoldására is, ennek azonban kozmetikailag- és kiújulás szempontjából is- bizonytalanabb az eredménye.
A betegre háruló kockázatok
Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja. Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők jelen esetben a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés , utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyesedés vagy sebgyógyulási zavar, viszér-gyulladás vagy rögösödés, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hegesedsés) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.
Fenti általános meggondolásokon túlmenően fityma műtéteknél az alábbi kockázatok mérlegelendők:
A haemangioma a kis erek burjánzása, mely esetén rosszindulatú elváltozás soha nem következik be. Ha az érburjánzás a hajszálerekből indul ki akkor a haemangioma a bőr felszínén helyezkedik el, a normális bőrtől jól elkülönül, a mélyebb bőralatti szövetekbe általában nem terjed be. Az érdaganatok másik típusa, amikor a haemangiomát nagyobb erek alkotják. Ilyenkor az elváltozás főleg a bőr alatt helyezkedik el, esetenként a bőrt is elérheti, arra is kiterjedhet.
A haemangiomák nagy része már a születéskor látható, egy részük azonban csak hetekkel, hónapokkal később alakul ki. Megtalálhatók a test bármely pontján, gyakran testnyílások környékén (pl. száj, hüvelybemenet, fenéknyílás) vagy a mirigyek felett helyezkednek el. Rendszerint a beteggel együtt nőnek, gyakran azonban meghaladják a test növekedésének mértékét. A haemangioma külső erőbehatásra, gyakran anélkül is vérezhet. Ez a vérzés nem jelent veszélyt.
Az élet első hónapjaiban a haemangiomát a gyors növekedés jellemzi, majd a növekedés lelassul, leáll és a fél-egy éves életkor után lassú visszafejlődés következik be. Az esetek legnagyobb részében az érdaganat teljes eltűnésére számíthatunk. Ezért az érdaganatok kezelésében elsősorban csecsemőkorban várakozó álláspont javasolt. Nagy kiterjedésű érdaganatok esetében nyomókötés alkalmazható. Sebészi eltávolítás csak azokban az esetekben szükséges, ahol az érelváltozás könnyen sérülhet (térd, hajas fejbőr, könyök, stb.) vagy ha az elváltozás egy-két év múlva sem mutat eltűnési hajlamot. Egyes esetekben, főleg a szem, vagy orrnyílás környékén levő érdaganatok néhány hetes vagy hónapos életkorban helyi injectios kezelést igényelhetnek. Ezzel az érdaganatok gyors növekedését le tudjuk lassítani, vagy meg tudjuk állítani.
A kórképről akkor beszélünk, ha a here hashártya-burkának lemezei között folyadék halmozódik fel. A herék a magzati életkorban a hátsó hasfalon a hashártya mögött, a vesékkel együtt fejlődnek ki, és csak a terhesség végén szállnak le a herezacskóba. Leszállásuk közben hashártyakettőzetet húznak magukkal, ami a herezacskóban beburkolja őket. E hashártyakettőzet (hereburok) összeköttetése a hasüreggel a születés körül lezáródik. Ha az elzáródás elmarad, a hasüregből folyadék kerül a hereburok lemezei közé, ilyenkor közlekedő vízsérvről beszélünk. Vízsérv azonban létrejöhet lezáródott összeköttetés mellett is. Ez esetben a hereburok hashártyabélésén nagyobb mennyiségű folyadék termelődik, mint amennyi fel tud szívódni. Az ilyen, nem közlekedő vízsérvek csecsemőkorban gyakoriak, és döntő többségük kisdedkorig magától megszűnik. Az egyéves koron túl is fennálló, vagy ez után jelentkező vízsérvek többnyire közlekednek a hasüreggel, vagy más kórfolyamat következményei. Ezek spontán gyógyulása az életkor előrehaladtával egyre kevésbé valószínű. A vízsérvek tehát vagy a here körül vagy az ondózsinórban fejlődnek ki. Hátrányos hatást csak az igen nagy mértékű folyadékgyülemek fejtenek ki tömegükkel, illetve a herére vagy annak ellátó ereire gyakorolt nyomással.
A kezelés célja és a műtéti javallat
A műtét célja a folyadékgyülemet fenntartó zsák felszámolása. Ez történhet a zsák részleges, teljes kiirtásával vagy a megnyitott zsák kifordításával is. A műtétet általában lágyéki, ritkábban a herezacskón történő feltárásból végezzük. Közlekedő vízsérveknél a hereburkot a hasüreggel összekötő csőszerű hashártyanyúlványt is kiirtjuk. Minthogy bizonyos vízsérvek spontán gyógyulására van esély, a műtéti időpont egyrészt a vízsérv típusától, másrészt a beteg életkorától függ. Csecsemőkorban vízsérvet szinte sosem operálunk, kivételt képeznek azok a nagyon ritka esetek, ahol a feszülő vízsérv a here vérellátását veszélyezteti. A biztosan közlekedő, vagy régóta fennálló, nagy vízsérveket kisdedkorban indokolt megoperálni. A kétéves koron túl is megmaradó,vagy ekkor kialakuló vízsérveket is műtéttel kell megszűntetni, hiszen visszafejlődésük valószínűtlen.
A betegre háruló kockázatok
Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja. Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők, pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés , utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyesedés vagy sebgyógyulási zavar, viszér-gyulladás vagy rögösödés, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest. Mindezen általános meggondolásokon túlmenően, a vízsérv műtéte után előforduló hereelhalás illetve rejtett here kialakulásának a kockázata minimális. A beavatkozást gyakran követő átmeneti herezacskó duzzanat viszont a műtét természetes következménye, ezért nem számít szövődménynek.
A köldökgyűrűben megjelenő hasfali sérv gyermekkorban rendszerint veleszületett. Az esetek jó részében a sérvkapu záródása 2-3 éves kor körül beavatkozás nélkül is záródik, és mivel a köldöksérv ebben az életkorban panaszt elvétve okoz, a műtét csak a záródás elmaradása esetén, 3 éves kor után javasolt. Műtét nélkül a köldöksérv hosszabb távon növekedhet, jelentős mennyiségű vékonybél helyezkedhet el benne, ami bélműködés renyheségét okozhatja esetleg bélelzáródás forrása lehet.
A kezelés célja és a műtéti javallat
A kezelés célja a sérvkapu bezárása a köldök megtartásával. A műtét általában egy napos sebészet keretében végezhető, altatásban történik. A műtéti behatolás a köldökgyűrűben ejtett ívelt bőrmetszésből áll, ami szépen gyógyul. A műtét lényege feltárás után a köldökgyűrű megfelelő öltésekkel való zárása.
A betegre háruló kockázatok
Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja. Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők, pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés , utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyesedés vagy sebgyógyulási zavar, viszér-gyulladás vagy rögösödés, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hegesedés vagy hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest. Nagyon ritkán, gyenge hasfal esetén előfordulhat a sérv műtét utáni kiújulása.
A lágyéksérv a hasfal nyílásán (sérvkapu) előeső belső szerv, rendszerint bél, kislányoknál gyakran petefészek. Lehet egyoldali vagy kétoldali, gyakoribb jobboldalon. Létrejöttének egyik oka a hasfal gyengesége, fejletlensége, különösen koraszülött gyermekeknél, de szerepe van a hasűri nyomásfokozódásnak is (pl. székrekedés, köhögés). Létrejöttének másik oka fiúknál az, hogy a herék leszállása kapcsán hasüreggel közlekedő sérvtömlő maradhat vissza. A lágyéksérv legsúlyosabb szövődménye a kizáródás. Ilyen esetekben a szűk sérvkapu leszorítja a sérvtömlőbe kicsúszott hasüregi szervet, mely a vérellátás károsodását és a kizáródott bélfal elhalás és átlyukadás, majd hashártyagyulladás alakulhat ki, ami életveszélye sodorja a beteget. Sérvkizáródás esetén – elsősorban csecsemőkorban- károsodhat a here vérellátása is, ami később a here zsugorodásához, elhalásához vezethet. Leányoknál a hasüregből a hasfal elé kicsúszó petefészek kizáródás nélkül is sérülhet vagy megcsavarodhat és kizáródás esetén- akárcsak fiúknál a here- elhalhat.
A kezelés célja és a műtéti javallat
A lágyéksérv csak műtéttel gyógyítható. A műtét célja a hasüregi szervek kicsúszásának és kizáródásának a megakadályozása, lényege a sérvtömlő felszámolása, szükség esetén a tág sérvkapu bezárása. A sérvkizáródás lehetősége miatt a műtétet halasztani csak bizonyos esetekben (kis súlyú koraszülött, társuló fejlődési rendellenesség, vérszegénység, frissen kapott védőoltás, zajló hurutos-lázas betegség, fertőző bőrfolyamat a műtéti terület környékén, stb.) indokolt. A műtét általában választott időben, egy napos sebészet keretében végezhető, altatásban történik. Leányoknál a sérvtömlőbe kicsúszott petefészek visszahelyezése még kizáródás nélkül sem könnyű, helyette jobb korán elvégezni a műtétet. Sürgős műtét indokolt, ha sérvkizáródás műtét nélkül nem szüntethető meg vagy ennek kapcsán szervkárosodás merül fell.
A betegre háruló kockázatok
Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja. Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők, pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés , utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyesedés vagy sebgyógyulási zavar, viszér-gyulladás vagy rögösödés, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hegesedsé vagy hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.
A magzati életben a hasüregben a fejlődő herék a születés előtt leszállnak a herezacskóba. Ha ez a folyamat valamilyen ok miatt zavart szenved, a here a leszállási útvonalon elakadva nem jut le a herezacskóba. Igen ritkán az is előfordulhat, hogy a herezacskóba lejutott here kisgyermekkorban visszahúzódik. Végül megjegyezzük, hogy a herezacskóban természeteseen akkor sem található a here, ha az ki sem fejlődött, vagy már a magzati életben elpusztult.
Bár az első életév folyamán a leszállásban elmaradó herék leereszkedésére még van esély azok károsodása nélkül, de a tartósan herezacskón kívül rekedt heréknél a nemzőképesség károsodhat; gyakoribb a herecsavarodás, a sérülés és később a rosszindulatú daganat kialakulásának lehetősége, mindezeken kívül a here hiánya pszichés problémákat is okozhat. Tudni kell azt is, hogy a leszállásban elmaradt herék gyakran fejletlenebbek a normálisnál, amely miatt a nemzőképességet 100%-ban garantálni nem lehet, különösen kétoldali esetben.
A kezelés célja, a műtét javallata és időpontja
Lehetséges kezelési eljárások
Kétoldali rejtett here esetén általában elsőként hormonkezelés jön szóba, amely kb. 30-50%-ban jár sikerrel, de még eredményes kezelés után is előfordulhat, hogy a herék visszahúzódnak a herezacskóból. A kezelés eredménytelensége esetén műtéti megoldás jön szóba, melynek során a herét- ha működőképesnek látszik- felszabadítjuk és herezacskóban rögzítjük.
Ha a here a hasfalon kívül tapintható, a műtétet lágyéktáji feltárásból végezzük.
Ha a here nem tapintható, a hasfalban vagy a hasüregben kell keresni. Ez történhet hagyományos vagy laparoszkópos úton (videokontroll mellett kis metszéseken át a hasüregbe vezetett eszközök segítségével) is.
Amennyiben a here teljes lehozatala az ondózsinór rövidsége miatt egy lépésben nem lehetséges, úgy a végleges megoldás egy későbbi második műtéttel történik. Ismételten megjegyezzük, hogy amennyiben a fenti műtétek során olyan kicsi és csökevényes herét találunk, melynek már nincs hormontermelő és ivarsejt termelő funkciója, az a későbbi rosszindulatú elfajulás veszélye miatt eltávolítjuk.
A betegre háruló kockázatok
Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja. Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők, pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés , utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyesedés vagy sebgyógyulási zavar, viszér-gyulladás vagy rögösödés, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.
Fentiek mellett rejtett here műtéteknél az alábbi kockázatokkal kell számolni: az érintett herezacskófél átmeneti behúzottsága és bevérzése; a levitt here újbóli felhúzódása; az érnyél és az ondóvezeték sérülése ill. feszülése következményes heresorvadással vagy méretbeli elmaradással az operált oldalon; csökkent hímivarsejt-termelő képesség hormontermelés zavara vagy elmaradása (pubertás korban, elsősorban kétoldali le nem szállt heréknél)
A here visszereinek kóros tágulata, melynek oka a vénás vér elfolyási zavara. A vénás pangást minden olyan tényező tovább ronthatja, amely hasűri nyomásemelkedéssel jár (pl. székrekedés, krónikus légúti betegségek, bizonyos ún. tárolási anyagcsere-betegségek, májbetegségek). Kezelés nélkül a tartós vénás pangás a herében és a mellékherében nyomás-, és hőmérsékletemelkedést okoz, amely az esetek 30-50%-ban csökkent nemzőképességet eredményezhet.
A kezelés célja és a műtéti javallat
A kezelés célja, hogy a here számára kedvezőtlen vénás nyomásemelkedést a tágult visszerek lekötésével megszüntessük. A műtétnek abszolút sürgőssége nincs, tehát választott időpontban végezhető, azonban a várakozás növeli a herekárosodás lehetőségét. A tágult herevénák lekötése elvégezhető mind lágyéktáji feltárásból, mind laparoszkópos (videokontroll mellett kis metszéseken át a hasüregbe vezetett eszközök segítségével) műtéttel. Az Önök esetében célszerű műtéti eljárás megválasztása az operáló sebész feladata.
A betegre háruló kockázatok
Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja. Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők, pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés , utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyesedés vagy sebgyógyulási zavar, viszér-gyulladás vagy rögösödés, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.
Fenti általános meggondolásokon túlmenően hervisszér műtéteknél az alábbi kockázatok mérlegelendők: lágyéktáji műtétnél az erek anatómiai variációja miatti elégtelen vagy túlzott lekötése, laparoszkópos műtétnél az eszközök bevezetése során melléksérülés (bél vagy nagyér sérülés) lehetőségével (1%) kell számolni, amelyek esetén nyílt műtéti beavatkozásra is sor kerülhet. Kialakulhat fertőzés, a műtét területen hegesedés, herekárosodás, ritka esetben esetleg herezsugorodás, mellékhere-gyulladás, herevízsérv, illetve előfordulhat a here visszértágulat kiújulása is.
