mikor már a térdízület kopását már nem lehet konzervatív módon (gyulladáscsökkentőkkel, fiziko- és fizioterápiával, ízületbe adható hyaluronsavas injekcióval) kezelni, amikor a fájdalom már állandósul és képalkotó vizsgálattal is igazolható, hogy a porcfelszínek jelentősen kopott, abban az esetben a protézis beültetés válik szükségessé.

A térdprotézis műtéttel a beteg kopásos fájdalmai megszűnnek, térde terhelhető és mozgatható lesz, mint egy egészséges fiatal ízület. A térdprotézis-beültetés az ízületi tok megnyitásával lehetséges, az ízületből eltávolításra kerül minden kopott és gyulladt szövet, az implantátum egészséges csontfelszínre ültethető rá. Az új ízület jó funkciójához lényeges, hogy a térdízület tengelye megfelelő legyen, a megtartott szalagok funkcióképesek legyenek és az implantátum mérete a beteg térdével megegyező legyen.

Kétféle protézis rendszer létezik: a cementes azaz ragasztóval rögzülő, és a cement nélküli, azaz ragasztó nélkül rögzülő térdprotézis. Fiatal és jó csontállományú, kis deformitású betegeknél válaszható a cement nélküli térdprotézis, azonban a hosszú távú eredményei a cementes és cement nélküli térdprotéziseknek hasonló.

Generalizált vagy több területet érintő kopás esetén a teljes térdízületi protézis (TEP) a választandó módszer.
A teljes vagy total endoprotézisek (TEP-ek) között léteznek nagy hajlítást (high flexion) lehetővé tevő rendszerek is, melyekkel a betegek akár 130-140 fokig képesek hajlítani térdüket.

Ortopéd sebészeink a műtét előtti vizsgálaton meghatározzák, hogy a protézis milyen típusát fogják használni, mi az, ami a térd csont- és szalagrendszerének a legmegfelelőbb.